Magyarországon Alapítvány
A beavatás olyan, mint a valóság másik ajtóinak megnyitása, mint egy másik szoba a házban. Egy házban élünk, amelynek sok szobája van, de közülük sok még zárva van. A csakrák a zárak. Ami a vallásos terminológiában a fátyol fellibbentéseként, a jógikus szóhasználatban pedig a csakrák felébresztéseként van meghatározva, az arra utal, hogy még számos kinyitatlan szoba létezik. A különböző ajtók megnyitásához különböző beavatások vannak.
Egyszer egy depressziós hangulatban lévő férfi jött hozzám. Azt mondta: Swamiji, mindent elvesztettem. A feleségem és a gyerekeim elhagytak, a bank elvette a lakásomat és az autómat, csődbe mentem, és nem tudom, mit tegyek. Lehet, hogy öngyilkos leszek. Majdnem egy órán át beszélt, majd felállt és elindult. Én semmit nem tudtam neki tanácsolni, mert amikor belekezdtem, mindig azt mondta: De Swamiji, még nem ismered teljesen a problémámat. Elmondom. Este volt, így hát elkísértem a kapuig, ahol néhány gyerek játszott a játékaikkal. Közülük az egyik kislány sírt a törött babája miatt. Ekkor azt láttam, hogy a férfi odament hozzá, és így próbálta vigasztalni: Ne aggódj, mindig kaphatsz egy másik babát, még ennél is jobbat.
„Hogyan fejleszthető a belső tudatosság vagy drasta?” bővebben