Magyarországon Alapítvány
Ganga Darshan, 1999. december 17.
A „guru” szót már sokféleképpen használták, becsmérelték és vissza is éltek vele. Ma a guru egyszerűen annyit jelent, hogy tanító vagy mester, de ezek a meghatározások nem adják vissza teljesen a szó jelentését. A guru a sötétség és tudatlanság eloszlatóját jelenti. Ez, az Isten egy minőségét jelölő név.
Gondolatok más gurukkal és tanítókkal kapcsolatos kérdésekről, melyek sok tanítványban felmerülnek. Rögzítve Ausztráliában, 1980.11.30.
Sok tanítvány érdeklődik különféle szentek, tanítók és szerzők munkája iránt. A jóga vonatkozásában azonban a lényeg a spirituális tudatosság, az, hogy hogyan szabadítjuk fel az energiát. Gyakran inspirálnak bennünket nagy tanítók, és ebben semmi ártalmas nincs, de a hagyomány szerint csak egy guru van. Fejleszthetsz maximális spirituális energiát más forrásokból is, de ne hagyd magad félrevezetni olyan tanítóktól, akik esetleg meggyőzik az elméd alacsonyabb szintjét. Amikor egy tanító engedi, hogy olyan módon élj, ahogy akarsz, természetesen szeretni fogod őt. Hallgatni fogsz mindenre, amit mond, nem azért, mert igaz, hanem mert kényelmes számodra.
Az igazi tanítvány az, aki az utolsó betűig és annak szellemisége szerint követi guruja utasításait, és terjeszti a guru tanításait az úton járó, kevésbé fejlett lelkek számára egészen élete végéig. Az igazi tanítvány csak a guru isteni természetével foglalkozik. Nem érdeklik a guru, mint ember cselekedetei. Számára a guru az guru, még akkor is, ha szokatlan módon cselekszik. Sose felejtsük el, hogy egy szent természete kifürkészhetetlen. Ne ítéljük őt meg. Ne mérjük isteni természetét tudatlanságunk alkalmatlan mércéjével. Ne kritizáljuk gurunk tetteit, melyek egyetemes látásmódon alapulnak.
Most kora nyár van Mungerben, és mi mind a mangó érését figyeljük a fákon. Ez egy érdekes folyamat, olyan, amelyből mi mint tanítványok, tanulhatunk.
A mangófák olyan hihetetlenül szépek. A leveleik sötét, fénylő zöldek, karcsúak és hosszúak. A fák előkelően formáltak. Néha az ágaik olyanok, hogy úgy tűnik, mintha táncolnának, máskor pedig magasak és parancsolóak, mint egy tábornok. Kora tavasszal virágoznak, és nagyjából két héten belül a teljes fát aranyló virágú ágacskák borítják, édesen illatozva, mint valamiféle méz vagy nektár. Ekkor a mangófa úgy néz ki, mint egy földre szállt angyal.
Sok ember kér dzsigjaszu szannjásza beavatást anélkül, hogy tudná mi az. Egy kérdésre őszintén kell válaszolnotok. Ha elmennétek egy keresztény kolostorba, elfogadnátok a köntösüket anélkül, hogy bármit is tudnátok a hagyományról vagy a fegyelemről? Sok ember, aki beavatást kér, még soha sem volt ásramban. Semmit sem tudnak a szannjásza hagyományáról vagy a fegyelemről. Csak azért, mert valami ingyen elérhető, akarják. A szannjásza hagyomány semmilyen formájába nem akarok ilyen embereket beavatni. Ti talán készen álltok, de a döntés, hogy megadjam, az enyém és nem a tiétek. Bizonyosnak kell lennetek, mert ennek van negatív aspektusa is. Ha nem tartotok ki a szannjásza hagyomány fegyelme mellett, akkor pszichikusan nagyon sokat fogtok szenvedni. Én nem leszek felelős a szenvedésetekért.
Mi a guru kripa? Mik az előfeltételei az elnyerésének? Mik történnek utána, és miért nem tart tovább a guru kegyelme/áldása?
A guru áldása csak addig tart, ameddig megnyitod magad a kegyelem befogadására. Abban a pillanatban, ahogy bezárod magad, véget ér. Megtölthetsz vizelettel egy üveget, bedugaszolhatod, és a Gangesz közepére helyezheted évezredekre abban a hitben, hogy a Gangesz megtisztítja a vizeletet a palackban, de amikor kiveszed és eltávolítod a dugót, a folyadék a belsejében még mindig az ezer éves amaróli lesz. Azonban, ha megtöltöd a palackot vizelettel, nyitva hagyod, és úgy rakod a vízbe, egy nap tisztára lesz mosva, és nyoma sem lesz benne az amarólinak. A személyiségedre melyik üveg illik? Zárt vagy nyitott? Ez nem vicc. Mindannyian bepalackozzuk magunkat, és nincs meg a képességünk arra, hogy kihúzzuk a dugót. Az van, hogy a gurut a saját elvárásaid, vágyaid és benyomásaid alapján szeretnéd látni, és nem fogadod el a gurut olyannak, amilyen. Ha ilyen a mentalitás, akkor hogyan nyithatnánk meg magunkat és fogadhatnánk a kegyelmet?
Soha nem gondoltam arra, hogy ásramot alapítsak. Mikor a tanítványok és követők nagy számban özönlöttek hozzám szellemi útmutatásért, akkor azzal a céllal, hogy segítsek nekik, és őket is hasznossá tegyem a világ számára, kiderítettem képességeiket és rejtett tehetségüket, megteremtettem a fejlődésükhöz szükséges és a közjót is szolgáló tevékenységek különböző területeit, bátorítottam őket tanulmányaikban és szádhanájukban, és gondoskodtam ellátásuk és szállásuk szükséges komfortjáról és kényelméről. Így jött létre a Sivánanda Ásram. Idővel aztán egy hatalmas ásramot találtam magam körül, egy kellemes környezetben lévő ideális intézményt – egy nagy spirituális telepet – a Sivánanda Nagart.
Vivekamati egy erényes fiatal volt guruja ásramjában. Miután befejezte diákéveit, indulni készült. Odament mesteréhez, és így szólt: „Mester, míg itt éltem veled e szent hajlékban, mindig biztonságban voltam a világ kísértéseitől. Most pedig szembe kell néznem a világi élettel. Kérlek, mondd meg, miként tudom megvédeni magam a májá támadásától.”
Szatszang a Ganga Darshanban
Mi a guru és az ásram élet szerepe?
Ahhoz, hogy az ember jógivá váljon, el kell érni egy önzetlen állapotot, és abba kell hagyni bhóginak, avagy önző embernek lenni. Ez az ásram tanítása. Bármely ásram célja és fókusza, a védikus időktől máig, és a jövőben is – ha e szellemiséghez hű –, hogy biztosítsa azt a képzést, amely az önzőtől az önzetlen megnyilvánulások felé mozdít el. Személyes kifejeződésünkben és viselkedésünkben a képességeinknek sokkal inkább a negatív, mint a pozitív oldalát használjuk. A negatív oldal képviseli az önmagunkkal való mély azonosulást, ahol az „én” válik az univerzum középpontjává. A pozitív oldal képviseli az önzetlen, nem önző megértését önmagunknak. Ez az alapvető különbség egy jógi és egy bhógi között, és ez az ásram élet fő tanítása.
Guruvá válni könnyű, de tanítvánnyá válni nehéz. A guruságot könnyű elérni, de tanítványként élni szinte lehetetlen. Tanítványként élve mindig küzdeni kell az elmével, a tudat ambícióival és az egóval. Az igazi tanítványság olyan személyt kíván, aki teljesen nyitott, üres, szabad – és ez nem lehetséges. Akkor hát a tanítvány másik definíciója, ha az első elérhetetlen: a személy, aki kész tanulni, és nem azt mondja, hogy „én tudom, én tudom”. Aki kész meghallgatni, és nem azt mondja: „Tudom, mit fogsz mondani, nem is kell mondanod.” Aki kész állandóan tanulni, akár ugyanazt a dolgot hússzor is, és ugyanazzal a lelkesedéssel, mint először. Ez a tanítvány egyik tulajdonsága, és valószínűleg a legfontosabb és a legerősebb.