Magyarországon Alapítvány
Szatszang, Rikhiapíth, 1997. szeptember 13.
Thaiföldön van egy hagyomány, mely szerint egy darabig mindenkinek szerzetesi életet kell élnie. Mi ennek az oka?
Thaiföldön minden buddhistának egy ideig szerzetesi életformát kell felvennie. Levágatja a haját, géru ruhát visel, alamizsnáért könyörög, a földön alszik, és monostorban él. Ez érvényes minden buddhistára, hercegre és koldusra egyaránt.
Megpróbáltad már valaha is leállítani a rengeteg ingerrel, ötlettel és tárggyal kapcsolatos gondolkodást, amelyek nap, mint nap érik az elménket? Gyönyörű szőnyegeket, könyveket gyűjtünk, még akár embereket is és aztán mentális emésztési zavartól szenvedünk. A jóga egy lehetőséget kínál arra, hogy kiürítsük az elméből mindazt a haszontalan dolgot, amelyet felhalmozott. A jóga gyakorlataival böjtöltetjük az elmét, ugyanúgy, ahogy böjtöltetjük a testet és a folyamatban tisztítjuk egész lényünket. Ez a jóga egyik legnagyszerűbb jótékony hatása.
Az egyetlen dolog, ami a legtöbb beteg emberben közös, az a boldogtalanság. Nagyon kevesen tudják nyugalommal elfogadni a betegséget, és azon belül meglátni annak rejtett okait, mivel hiányzik belőlük az ok és okozat megértése és az egészséges életmód ismerete. A szantósa, avagy megelégedettség ott lapul minden felgyógyulás magjában, bajból, feszültségből, aggodalomból, stresszből és betegségből. Amikor tudunk úgy tekinteni a problémáinkra, mint akadályokra az erő, érettség és egészség vagy teljesség felé vezető utunkon, akkor elérjük a megelégedettséget vagy jó kedélyt. Olyannak tudjuk látni az életet, amilyen és a humor szikrájával a szemünkben.
Sri Swami Satyananda és a Satyananda tradíció nagyban hozzájárult a jógához és a szannjászához. A jóga gyakorlatok rendszerezéséhez szükséges volt létrehozni egy egymásra épülő előrehaladást a jóga ösvényén, és ez az, amit Swami Satyananda elvégzett. Swami Satyananda-é az érdem a technikák ötvözéséért és a pavanmuktászana sorozatok bemutatásáért, az első rész reuma elleni, a második az emésztőrendszeri betegségek elleni gyakorlatok, a harmadik pedig a sakti bandhák. A tantrikus njásza részeit szintén ő hozta be a jóga rendszerébe, jóga nidrá formájában. A mai jóga iskolák többsége a Mungerből elterjedt sorrendben tanítja a pránájáma gyakorlatokat. A mudra gyakorlatok mellett szóló érvek, és a bandhák fiziológiai (testi működés) és pszichológiai hatásai a jóga gyakorlatok egy másik, eltérő nézőpontjai, amelyek rendszerezésre kerültek, hogy megérthetők, gyakorolhatók és megtapasztalhatók legyenek.
A mauna szónak két jelentése van. Első jelentése: csönd. Annak megtanulása, hogy csendben legyünk, egy pratjáhára technika (pratjahára: az elme visszavonása a külvilágból, az érzékszerveken keresztül érkező ingerekről – ízlelés, szaglás, látás, tapintás, hallás).
A beszéd (szanszkrit nyelven shabada), a prána shakti, a pránikus erő megnyilvánulása. A beszéddel sok energiát veszítünk. Ha megvizsgáljuk, hogy egy nap folyamán mit beszéltünk, meg fogjuk érteni, hogy szavainknak csak töredéke volt konstruktív vagy kimondásra érdemes. Minél többet jár a szánk, annál több pránikus energiát veszítünk; míg ha kevesebbet beszélünk, több pránikus energiát leszünk képesek megőrizni. Mindannyian szeretünk locsogni, ám ilyenkor nincs tudatosság és nincs jelen a felfogóképesség – azon készségek, amelyek kapcsolatban állnak a pránával (energia).
Minden szóban van sakti (energia). Ha valaki hirtelen elkiáltja magát, hogy „Kígyó, kígyó!”, ijedtünkben rögtön ugrunk egyet. Ha valaki szamárnak nevez minket, bosszankodunk, és dühösek leszünk. Ha forró szamószára és csatnira (indiai ételek) gondolunk, elindul a nyálelválasztásunk. Ha a világ közönséges dolgainak nevei ilyen erővel bírnak, micsoda hatalmas erő lehet Isten neveiben!
Bárki, aki részt vesz a Szat Csandi Mahájagján, amelyet tavaly novemberben tartottak Rikhiában (évente november-december időszakban – a szerk.), meglepődve látta volna, milyen sokan voltak az őszinte és elhivatott nyugati résztvevők. Tanítványok, szádhakák (spirituális gyakorlók), és a jóga barátai érkeztek a világ minden tájáról, hogy tiszteletteljes üdvözletüket átadják Paramahamszadzsínek és hódoljanak az Egyetemes Anya előtt a nyolcnapos időszak alatt. A megjelentek között nagy létszámú csoportok voltak Angliából és Íroroszágból, Franciaországból, Németországból, Ausztriából, Olaszországból, Görögországból, Jugoszláviából, Bulgáriából és Ausztráliából. Az Európából érkező darshanra igyekvők száma megegyezett vagy túl is tett az India összes részéből jött hívek számán.
„Kulturális párhuzamok – ahol kelet és nyugat találkozik” bővebben
Szatszang kérdés: Mi a hit szerepe a jógikus élet gyakorlásában?
A jóga szövegekben a hitet úgy írják le mint, sraddha, bhakti és ísvara pranidána. Ez a három fogalom alkotja a hitet.
Sraddha azt jelenti „alázat és egyszerűség”. Légy szerény. Légy egyszerű. A bhakti azt jelenti, hogy felfogjuk azt a valamilyen magasabb erőt, amely e mögött, az emberi dimenzió mögött van. Az a magasabb erő ellenőriz mindent. Ez a Természet és a létezés mögötti mozgató erő. „Ísvara pranidána” azt jelenti, hogy átadod magad annak az energiának, ami belül van, amely halhatatlan; „ísvara” azt jelenti „halhatatlan”. Az ísvara fordítottja a „nasvara”, „nem-halhatatlan”. Tehát átadod magad annak a halhatatlan erőnek, amely nem hal meg.
Az összes probléma, mellyel az emberiség manapság szembesül, a béke körül forog. Ha megmondanák nekünk a szilárd, biztos alapokon álló béke titkát, az ember képes lenne egy józan civilizáció, egy virágzó társadalom, boldog otthonok és értelmes egyének kifejlesztésére.
Swami Chidananda a Rishikési Divine Life Society elnöke és Swami Satyananda gurutestvére.
Október 25-én vonatra szálltam Deoghar (Bihar állam) felé, hogy meglátogassam az egyik gurutestvéremet, akit jó pár éve nem láttam már. Ő Swami Satyananda, aki akkor már 11 éve élt Rikhiában, mint avadhúta szannjászin és a Pancsagni tapasz szigorú önmegtartóztatásait gyakorolta. Ezt a nehéz tapaszját 6 egymást követő évben gyakorolta. Minden évben Makar Szankrantitól (január közepe) Karka Szankrantiig (július közepe) hat hónapon keresztül, megszakítás nélkül ült a nap alatt, miközben 4 másik tűzzel volt körülvéve minden irányból, elől, hátul, jobbról és balról. Ez a reggeli napfelkeltétől az esti naplementéig tartott.