Magyarországon Alapítvány
Mi, emberi lények nagyon gyengék vagyunk. Nincs olyan alkotóeleme életünknek, amely bepillantást engedne a személyiség állandó természetébe. A világon a személyiségek 99%-a nem állandó. Lehetünk boldogok, becsületesek, megelégedettek, erényesek, istenfélők, irgalmas szamaritánusok, de ez nem a személyiségünk állandó jellegét tükrözi. Ez csak természetünk kifejező jellegét türközi.
A hit a spirituális szádhana előfeltétele. A hit után jön a gyakorlás. Neki kell fognunk. A hitnek cselekedetté kell válnia. Ha egyszer elkezdtük a szádhanát, ne adjuk fel könnyen. A világegyetemben minden folyamat fokozatos; megvannak a maga állomásai. Türelmesnek és állhatatosnak kell lennünk.
Ha van két halom, egy aranyból és egy szemétből, melyiket fogod választani? Az aranyat. Ha csak egy halom van, amelyikben az arany keveredik a szeméttel, mit fogsz tenni? Elválasztod az aranyat a szeméttől, és elviszed az aranyat. Meg tudod ezt tenni önmagaddal is? A személyiség az arany és a szemét kombinációja. Az emberekre általában a szemét van hatással, és figyelmen kívül hagyják az aranyat.
A spirituális élet hosszú, kimerítő, sivár és eredménytelen a legelején. Ez egy fejesugrás az ismeretlenbe, ezért bizonytalan. Az embernek törekednie, törekednie és törekednie kell – néha életeken keresztül! Folyamatos éberségre és figyelemre van szükség. Ez egy hősökhöz illő küldetés. A gyáva és félénk emberek szörnyen nehéznek és túl erősnek fogják ezt találni. Egyedül a merész és bátor harcosok tudják teljesíteni e küldetést. Az érzelgős és indulatos egyének terhesnek fogják ezt találni. Végül is, ki képes elviselni a vajrágja (nem ragaszkodás) kérlelhetetlenségét?
A világ számtalan, különböző virágfajtái közül van egy, amely különös módon magára vonja a figyelmem sajátos szépségével, és legfőképpen, mert spirituális téren nagyon jelentős. Indiában szentnek tartják a lótuszvirágot, mivel az anyagi világ közepette felemelkedett lelket jelképezi. Jelenti a jógit, aki világi környezetben él, mégis szépséget és spiritualitást sugároz mindenfelé. A lótuszvirág az iszapból nő ki és hosszú gyökerével az iszapos tavak felszínére emelkedik. A víz szintje fölé nő, miközben érintetlennek és fenségesnek mutatkozik a mocsok közepén.
A „Hari Óm Tat Szat” egy nagyon ősi mantra a Védákból. A „Hari Óm” az egyik mantra és az „Óm Tat Szat” egy másik. Ezt a kettőt összekapcsoltam a „Hari Óm Tat Szat”-ban. A „Hari” jelképezi a megnyilvánult univerzumot és az életet. Az „Óm” jelképezi a meg nem nyilvánult és végső valóságot. A valóság szó alatt az abszolút létezést értem. Akár az Isten szót is használhatod. Valóság, létezés, Isten, Brahman, az abszolút mind rokon értelmű megnevezések, amelyek egyetlen létezőre utalnak, de igazából nem határozzák meg azt pontosan.
Az igazi szannjászin az egyetlen hatalmas uralkodó ezen a földön. Ő soha nem vesz el semmit. Mindig ad. A szannjászinok voltak azok, akik csodálatraméltó dolgokat vittek végbe a múltban. A szannjászinok azok, akik csodákat képesek tenni a jelenben és a jövőben is. Csak a merész szannyaszinok azok, akik elvágtak minden köteléket és kapcsolatot, akik félelem nélküliek, akik megszabadultak a káprázattól, a szenvedélytől és az önzéstől, akik igazi szolgálatot tudnak tenni a világnak.
Az élet a halál felé halad, azonban hétköznapi életünkben ennek nem igazán vagyunk tudatában. Csak amikor e tény az elmében teret nyer, akkor bukkan fel sok transzcendentális kérdés, az állandó fejlődési folyamatnak köszönhetően. Valószínűleg ekkor keresünk egy Gurut, aki segíthet transzcendens utunkon. Miután megtaláltuk őt és beavatást nyertünk, útmutatását kérjük. Ekkor kezd kiépülni a ”Guru-tanítvány” kapcsolat és ellenállhatatlan vágyat érzünk, hogy szolgáljuk őt fizikai formájában, vagy azt reméljük, hogy ásramjában vele lehetünk, vagy az a célunk, hogy legjobb képességeink szerint szolgáljuk őt.
Különböző okok miatt ez nem mindig lehetséges mindannyiunk számára. Ezért a másik alternatíva, ami egyaránt fontos, az az, hogy dolgozunk a Guru küldetéséért. Ez épp olyan jó, mint őt szolgálni. Néhány embertől eltekintve nekünk, a többieknek, akik mi magunk nem tudunk a Guru ásramjában élni, jobb, ha dolgozunk az ő küldetéséért, azért hogy elérjük az élet legmagasabb betetőzését – a megszabadulást vagy móksát.
Mit jelent neked az a szó, hogy jóga? Valószínűleg a Himalája csúcsain transzban ülő misztikussal, vagy a test látszólag lehetetlen kicsavarásával azonosítod. De tulajdonképpen szerte a világon egyszerű férfiak és nők milliói formálták át életüket ezen ősi tudomány gyakorlásával. A jóga testtartások, sajátos légzés technikák és relaxáció rendszere, amelyek együttes hatása harmonizálja az egyén minden vonatkozását. Indiából, kb. 5000 évvel ezelőtti időből származik, és századunkban néhány haladó gondolkodású jóga mester átültette ezeket a tanításokat abba a formába, ahogyan ma ismerjük őket, elérhetővé téve ezzel annak kedvező hatásait az egész emberiség számára, tekintet nélkül fajra, vallásra, nemzetiségre, foglalkozásra vagy korra.
Kétségbeesésében, hogy megszerzi-e valaha is szellemi gyakorlatainak hőn áhított gyümölcsét, Puran Csand felkereste guruját:
„Hat havi imádság Narájana faragott képmásához semmilyen eredményt nem hozott. Kérlek, legyél szíves, ajánlj egy erősebb mantrát és egy erősebb istenséget.”
A guru korábban beavatást adott Puran Csandnak a Narájana mantrába, és átnyújtott neki egy, az Úr Narájanát ábrázoló nagyon szép kis szobrot. Puran rendszeresen imádkozott, és szakadatlanul végezte dzsapáját (az Úr mantrájának ismétlése). Mindazonáltal semmi jel nem mutatkozott, hogy az Úr megáldaná őt.