Magyarországon Alapítvány
A betegek, a szegények és a mahátmák (nagy lelkek) szolgálata megtisztítja a szívet. Ez az a terület, melyen fejleszteni tudjuk az olyan isteni tulajdonságokat, mint a könyörületesség, az együttérzés, az irgalom és a nagylelkűség. Segít elpusztítani a negatív tulajdonságokat és a tudat szennyezettségét, az önzést, a büszkeséget, a dühöt, a féltékenységet, és így tovább.
Öt kulccsal tudjuk kinyitni a bioplazmikus testünket.
Az első kulcs a pszichikus légzés tudatosítása. A légzés megtapasztalása lehet általános és finom szintű is. Az általános tapasztalat a belégzés és a kilégzés fizikai folyamata; belélegzünk, kilélegzünk, tudatosítjuk a légzést az orrlyukakban, a tüdőben, az alhasi részben és a mellkasban. A légzés ezen általános megjelenésének befolyásolása akaraterővel, koncentrálással és a pránájáma gyakorlatokkal a légzés egyik aspektusa.
„Rikhiapeeth Satsang 4” című könyvéből
A prarabdha karma folytán találta meg a guruját?
Nem, a guru nem a prarabdha miatt található meg (prarabdha karma: a jelenlegi életet okozó karma – a szerk.) A gurut csakis az isteni kegyelem következtében lehet megtalálni: „Rama kripa bina sulabha na soee” – Nem tudsz semmilyen kedvező vagy sikeres dolgot elérni az isteni kegyelme nélkül. Gurut kapni és a gurut felismerni nagyon nehéz. Ha azt mondod egy koldusasszonynak, hogy menjen az ékszerészhez és vegyen gyémántot, hogyan tehetné ezt meg, mikor fel sem ismeri a gyémántot. Meg fog kérdezni valakit, hogy az most valóban gyémánt-e vagy sem. Ha te ismered a gyémántot, akkor azt mondod: „Igen, ez gyémánt.” Ha nincsenek ismereteid a gyémántról, akkor azt mondod: „ Igen, ez úgy néz ki.” A guru olyan, mint egy gyémánt, egy igazán erőteljes tattva (elem) az életben. Indiában majdnem minden közösségben és régióban él a hagyomány, hogy az embereknek van guruja. Madhya Pradesh államban azokat az embereket nem engedik be a konyhába, akik nincsenek beavatva, akiknek nincs guruja. Madhya Pradeshben az a szokás, hogy az ifjú asszonyt addig nem engedik be a konyhába, amíg egy guru be nem avatta.
Az életben nem mindegyik tanító guru. A guru az, aki felnyitja a szemed a tudásra, és elűzi a sötétséget az életedből. Hányan találtak ilyen gurut? Swami Vivekananda talált, és élete értékessé vált, de ez nem a prarabdha folytán történt. Ha egy elveszett utazó a sűrű őserdőben találkozik egy erdésszel, aki kivezeti őt az erdőből, ezt prarabdhának mondanátok? Az nem a prarabdha, hanem Isten kegyelme, hogy az erdész pont arra a helyre ért, és megmutatta az utazónak a kivezető utat.
Yoga Magazin: 2014.07.
Swami Sivananda: A családos emberek kiemelkedő helyet érdemelnek, mivel ők az igazi jógik. Óriási felelősségük és sok kötelezettségük van, a szannyászinok távol tartják magukat az élet viharos tengerétől. A grihasta ásrama a családalapítás ideje egy ember életében, és egy olvasztótégely, amely kiégeti az előző életek szennyeződéseit és megedzi az acélt, hogy a személyiség teljes pompájában virágozhasson. A családos ember élete egy hosszú, folyamatos szádhana. Szilárdan kell állnia és teljesítenie kell kötelességeit, dharmáját akkor is, amikor az élet viharai megpróbálják ledönteni a lábáról.
Csak az igazi, szomjazó szellemi törekvők ismernek engem. A törekvőknek nem kell félniük a spirituális ösvényen lévő csapdáktól és buktatóktól. Az egész spirituális világ kész támogatni az őszinte tanítványokat, akik megpróbálják kiemelni fejüket a szamszára ingoványából. A törekvőknek táplálniuk kell a jó szamszkáráikat dzsapával és rendszeres meditációval.
Mangrove Mountain, Ausztrália,1994.5.20.
Mi Isten akarata és mi Isten? Isten egy erő, egy energia, amely se nem férfias és se nem nőies. Isten se nem férfi, se nem nő, se nem fehér, se nem fekete. „Ő” egy tiszta energia, és ez az energia olyan összetevőkkel rendelkezik, mint a teremtés, szervezés, rombolás és átalakítás. Ez a tényleges jelentése annak a szónak, hogy Isten. Az angol nyelvben a teremtőerő (Generation), a szervezőerő (Organisation), a fenntartás és megtartás, valamint a rombolás (Destruction) és átalakítás szavak kezdőbetűi összeolvasva kiadják Isten (GOD) nevét.
Gondolatok a 2015-ös pancsagni szádhana (öt tűz szertartás) megkezdésekor. 2015. január 12., Ganga Darshan és Paduka Darshan
Különbség van vallás és spiritualitás között. A spirituális aspektus esetén az igazságot magadban kell keresned, az igazságot magadban kell felfedezned, és saját fényességedet kell, hogy felismerd. Ez a spirituális észlelés. A vallásos észlelésnél egyszerűen csak része vagy a történéseknek anélkül, hogy tudatában lennél önmagadnak, anélkül, hogy tudatában lennél annak, mit tehetnél azért, hogy jobbá válj, követsz egy hiedelmet, egy dogmát, egy rituálét. Ez a nagy különbség a vallásos attitűd és viselkedés, és a spirituális attitűd és viselkedés között.
A szádhaknak fel kellene ismernie, hogy meditációjának tárgya nem csupán egy fénykép, hanem egy felület, amelyre az isteni leereszkedhet.
Minden tekintetben meg kellene értenie, hogy minél inkább koncentrál a képre, annál tisztábbá válik az istamja (Isten egyéni víziója). Hagynia kell, hogy az elméje igazságává váljon, hogy az istam mindenütt jelen van, habár testbe van burkolva a bhaktái (hódolói) kedvéért. Az első és utolsó igazság az, hogy folyamatosan tudatában kellene lennie annak a ténynek, hogy minden igazság benne van a következő mondásban: „Hús-vér formában fog megjelenni előtted, kinyilatkozik a gjánád számára, és beszélget veled”.
A Bihar Yoga tradíció eredeti publikációinak gyűjteményéből: „Golden Collection 4”
Semmilyen mennyiségű elméleti fejtegetés a világról, Istenről és a vágyak által megingatott emberi elme természetéről nem tudja megértetni a végső igazság felismerését, azt, hogy semmi sem létezik ebben az univerzumban, ami valós, kizárólag a lélek az örökkévaló realitás. Egy emelkedett, misztikus személy valódi megtapasztalása szükséges ahhoz, hogy ezt a meggyőződést képes legyen valaki megértetni az emberiséggel. Amikor eluralkodik a kétség, amikor nem hiszünk egy olyan végső valóság létezésében, amely láthatatlan és láthatatlanul létezik, amikor az elme a vágyak viharos tengerén hánykolódik, amikor az intellektus megbénul és belebonyolódik a létezés szövevényes hálóiba, amikor a szívet kiszárítja a boldogság délibábja utáni vágyakozás, amikor röviden szólva az emberi személyiséget teljesen megbomlasztják mindezek, akkor a lélek megtapasztalását csakis egy nagyszerű gurun keresztül lehet elérni, aki hús és vér formájában jelenik meg, aki a Legfelsőbb kifejeződése és ragyogása.
A félelem (bhája) és a ragaszkodás (rága) az elme módosulásai (vritti). Átmeneti örvények vagy hullámok. Az elme lényegisége semmi más, mint ragaszkodás és félelem. Ezek ketten ikrek, így szoros kapcsolatban állnak egymással. Ha elpusztítod a félelmet és a ragaszkodást, akkor az elme számára nem marad sem élet, sem létezés. Az Upanishadok kijelentik: „Szenvtelenség, hit, félelem, ragaszkodás, félénkség, szerénység, szégyen, stb. – ezek mind az elme.” A félelem a tudatlanság (ávidja) terméke. Az ember elvakultsága (maha) és a testtel való azonosulása következtében elfelejti lényegi, isteni természetét. Az ember volt kezdetben a mindent átható, halhatatlan, félelem nélküli Lélek vagy Brahman. Ő volt a „Santam (békés), Ajaram (romolhatatlan), Amritam (halhatatlan) Abhayam (félelemnélküli) Brahman”. Egoizmusa miatt azonban lázadó gyerekké vált. Leválasztotta magát Atyjáról. A vagyon felosztására lázított és megkezdte saját önálló életét a földi síkon. Házat bérelt a földi világban. Beköltözött a húsból álló, romlandó test-házba, és pici, félénk ember, egy pici kis dzsíva lett, mindenfajta félelemmel. És így elindította saját bukását a Mindenható Atyával való vitája és egy új, önző, rágával és dvésával (vonzódás és ellenszenv) teli élet megkezdése következtében.