Magyarországon Alapítvány
Harlow, Anglia 1983. február 12.
A jóga tudományában különböző ágak léteznek: karma jóga, bhakti jóga, rádzsa jóga, gjána jóga. Ezen négy ág mellett van még lája jóga, mantra jóga, és egy nagyon fontos ága a jógának, amit krijá jógának nevezünk. Ha alaposan tanulmányozod ezen jóga ágakat, azt fogod látni, hogy minden egyes ág célja, hogy a teljes lényed egyes részeit újra igazítsa vagy tökéletesítse.
A zenének akkora ereje van, hogy képes megtisztítani az ént. A kirtanon keresztül a spirituális élmény legmagasabb csúcsát tudod megtapasztalni. Nem a jógával, vagy más eszközzel, hanem egyedül a kirtan segítségével lehet részed isteni látomásban.
Swami Satyananda Saraswati
A nám szankirtan hagyománya nagyon ősi. A nám azt jelenti „név”, a szam azt jelenti „teljes”, a kirtan pedig az egyszerű mantrák megzenésítése és éneklése csoportosan, ritmussal, energiával és odaadással. A ’szam’ előképző arra utal, hogy a kirtant teljes átéléssel (bháva), szeretettel (prem) és hittel (sraddha) kell énekelni. A nám szankirtan a bhakti kilenc formájának egyike.
“A zene mint jóga” című könyvéből
Az életerőnk rezgés formájában jut el hozzánk. A kozmikus rezgés nagy oktávjáról beszélünk, mivel minden rezgés kapcsoltban vagy összhangban van egymással, mint a zenei oktáv hangjai. Ha például megszólaltatjuk a mély “ti” vagy “dó” hangot, a magas “ti” vagy “dó” is rezegni, szólni fog azzal összhangban. A skála legelején a rezgések hangok. Az emberi fül 16-tól körülbelül 30.000 rezgést képes érzékelni másodpercenként. Néhány állat, mint a kutyák, magasabb rezgést is hallanak.
A sankirtan a Káli jugában Isten darshanjához, vagyis az isteni tudatosság megszerzéséhez vezet. A sankirtan szeretetet indukál. A sankirtan a legkönnyebb, legbiztosabb, legbiztonságosabb és leggyorsabb út az isteni tudatosság eléréséhez. Akik a sankirtant kezdetben csupán a mentális élvezet kedvéért végzik, egy idő után rá fognak ébredni annak tisztító hatásaira, és azután már saját maguk is bhávával (belső átélés) és shraddhával (hit) folytatják. Isten nevében titokzatos erő lakik. Az ember nem tud megélni csak kenyéren, de meg tud élni az Úr nevével. Isten neveinek éneklése harmonikus rezgéseket hoz létre, és így segít a hívőnek könnyen ellenőrzés alatt tartani elméjét. Ezek a hullámok üdvös befolyással bírnak az elmére. Azonnal kimozdítják az elmét a régi kerékvágásból, rutinjaiból, és az isteni fény és dicsőség csodálatos magasságaiba emelik. Ha valaki szíve legmélyéről, teljes odaadással (bháva) és isteni szeretettel (prem) énekli a sankirtant, az még a fákra, a madarakra és az állatokra is mély hatással van. Azok válaszolni fognak. Ilyen hatalmas a sankirtan befolyása.
A kirtan és a kántálás a mantra jóga részei, egyben a jógaoktatás fontos elemei. Ősi időkben a szavakat és a zenét arra használták, hogy megváltozott tudatállapotot érjenek el. A zene segítség volt a tudat, a szellem, az érzelmek és az érzékenység fejlesztéséhez. A modern időkben különféle zenei stílusok alakultak ki, mint például a rock, a heavy metal, a dzsessz, stb. Korábban azonban a zenét nem arra használták, hogy örömet okozzon az elmének, hanem arra, hogy lecsöndesítse a tudat háborgását. A mantra nem azt jelenti, hogy „az erő szava”. Hanem valamit, amit mélyen belül érzel, valamit, ami feltör a tudat mélyéről az elméd felszínére. A mantra, a szív ki nem mondott nyelve. A mantra helyes használata képes felidézni egy bizonyos érzést és érzékennyé tenni a tudatot arra, hogy fogékony legyen sok élményre, belsőre és külsőre egyaránt. Ámbár azt mondják, hogy Ráma és Krisna indiai istenek nevei, vagy hogy Dévi egy istennő neve, ez pusztán egy vallási értelmezés. A Ráma szó, egy csakrának is a hangja és a jógik már Ráma születése előtt régen ismerték a Ráma szó legkülönfélébb minőségeit. A mantrák megelőzik időben a vallást; kapcsolatot képeznek az egyén és az isteni között. „A bháva felismerése a kirtanban és a mantrában” bővebben
Teljes szívemből, a szívem mélyéből, köszöntelek mindnyájatokat. Örömmel tölt el, hogy ti mind eljöttetek ide. Ez mutatja az odaadásotokat, az érzelmeiteket, az érzéseiteket Swamiji iránt, Swami Satyananda iránt. És ez az, amiért mi ma idejöttünk. Azért, hogy egyesülhessünk vele, emlékezhessünk rá, kapcsolódhassunk vele, hogy mély szeretetet érezzünk iránta és az elvesztése miatt. Nem véletlen, hogy itt vagytok. Nem véletlen, nem a vakszerencse hozott ide titeket. Egyfajta áldás az, ami idehozott benneteket, Swami Satyananda isteni áldása.
Két fontos típusú lemondás létezik az emberi életben. Az egyik az, amikor az egyén lemond az alacsonyabb szintű ösztönökről, az emberi kísértésekről és elmebeli szeszélyekről. Ez a lemondások gyakoribb típusa, a legtöbb ember ezt teszi. Vannak, akik félnek lemondani az egóról, mert attól tartanak, hogy elveszítik az egyéniségüket. Ők nyilván nem is tudnak róla, az élet mennyi egyéb területén mondanak le az egójukról mindeközben. A másik indíték a guruért, a belső lényegért való lemondás. Ha valaki igazi tanítvány, lemond mindenről a guru számára: érzelmekről, agyról, értelemről, jó és rossz cselekedetekről, egóról, hiúságról, múltról, jelenről, jövőről, biztonságról, félelmekről és szenvedélyekről. Semmi sem tartozik ekkor a tanítványhoz, mindent átad magából gurujának.
„Szamarpan, avagy lemondás a guru-tanítvány viszonyban” bővebben
Nem éreztem vágyat arra, hogy valamilyen nagy körutazással vagy pódiumról tartott szenzációs előadásokkal világhírre tegyek szert. Soha nem kíséreltem meg, hogy bárki guruja is legyek. Még a szamarak vagy más állatok előtt is földre borulok gondolatban. Tanítványaim és híveim előtt elsőként én végzek namaszkárát. Felismerem a lényeget minden név és forma mögött. Ez az igazi Védánta a mindennapokban.
Rikhia website blog bejegyzések, Satyananda Yoga Asram
Forrás: http://www.rikhiapeeth.net
1. rész
Bejegyzés: 2010. július 19.
A szamarpan egy nem-megfogható tapasztalás, amely az egyén lényének legmélyebb részéből tör fel a spirituális fejlődés egy bizonyos pontján, amikor az ember el akarja veszíteni önmagát azáltal, hogy beleengedni magát valami nagyobb dologba. Sokan, hogy megragadják ezt a tünékeny tapasztalást megpróbálnak belemerülni a természetbe, költészetbe vagy Istenbe, de ez többnyire így is kicsúszik a kezeik közül. Ez egy kritikus pont és fontos megérteni, hogy az ebbe az állapotba való megérkezés egy utazás végét jelenti és egy új út megkezdését. Bepillantást nyertek, de a teljes megtapasztalás még várat magára.
A zene a legősibb művészet. Az érzelem kifejezésének eszköze. A zene szeretetet ébreszt, és reményt önt az emberbe. Számtalan hangja és eszköze van. A zene ott van minden férfi és nő szívében. A zene ott a nyelvükön. Zene van a szélben és a hullámokban. A fülemülében. A filmcsillagokban és a zenészekben. A hangversenyben, a zenekarban és a színházakban. Zene van a rohanó patakokban. Zene van a gyerekek sírásában. Zene van minden dologban, ha van füled hozzá. „A zene ereje” bővebben