Magyarországon Alapítvány
Nem szükséges sokat jógáznunk, csak ugyanazokat a gyakorlatokat kell hosszú ideig végeznünk. Ez elég monotonnak tűnhet. Ugyanazt az Om Nama Sívájá-t kell gyakorolni éjjel nappal hetekig, hónapokig, évekig, egy életen át. Ezért néha nagy nehézséget okoz, hogy kitaláljam, miről beszéljek a jógával kapcsolatban. Elmélet legyen vagy gyakorlat?
Elhangzott az V. Nemzetközi Jóga Kongresszuson, Raigarhban, 1968 novemberében. Eredeti közlés: YOGA, Vol. 7, No. 9. 1969
Ahogyan a gyógyszer nélkülözhetetlen a betegek számára, úgy a jóga szádhana is az azok számára, akik úgy érzik, hogy valami hiányzik az életükből, legyen az létezésük fizikai, mentális vagy személyiségben rejlő hibája. A jóga szádhana valójában azon technikáknak az összefoglaló neve, amelyeket tudatosan alkalmazunk azért, hogy a személyiség tökéletlen jegyeitől megszabaduljunk. Az ember nyugtalan, mert érzi az erények hiányát az életében, mégis inkább erkölcstelen természetét és szokásait illetően tudatos, amely meggátolja abban, hogy felismerje saját tündöklő és erős énjét Isten képmásában.
Dánia, 1982.04.26.
A fizikai fájdalom erősíti az idegrendszert, a mentális gyötrelem pedig erősíti az elmét. A fizikai nehézségek erőssé teszik a testet. Ez egy alapelv, de a legtöbb ember számára nehézséget okoz ennek elfogadása, mert senki sem akar fájdalomtól, mentális gyötrelemtől, fizikai megpróbáltatásoktól és kényelmetlenségektől szenvedni. Bármikor, amikor vidámságok közt telik az élet, az elme tamaszikus állapotba hanyatlik, mert nincs konfliktus benne. A konfliktusok többé-kevésbé megoldásra kerülnek, vagy legalábbis enyhülnek, mert minden kellemes. Amikor élvezetet és vigaszt nyerünk barátságainkból, és kényelmes szituációkban alapozzuk meg magunkat, az véget vet fizikai, mentális és érzelmi fejlődésünknek. A fejlődés kulcsa a konfliktus.
Az elmének, természetéből adódóan három gúnája, vagyis minősége van: a szattva, vagyis a fény, öröm és jóság; a radzsasz, azaz a szenvedély és mozgás; és a tamasz, vagyis a tehetetlenség és sötétség. Az elmének három vrittije, más néven változata van, melyek megfelelnek a három gúnának. A shanta vritti, vagyis a béke, egyensúly és kiegyensúlyozottság, melyek a szattva gúnából származnak. A ghora vritti, azaz a radzso gúnából származó düh; és a múdha vritti, azaz a nemtörődömség, lustaság és álmosság, melyek a tamo gúnából erednek.
A tanítás útja néha meredek, néha élvezetes lehet. Ugyanígy a tanulás útja is néha unalmas, máskor meg gyönyörűséges. Reméljük, hogy Szvámi Sivánanda következő szavai lelkesítenek majd, hogy kövessük azokat, és másoknak is irányt mutassunk.
A jóga egyedülálló, páratlan örökségünk. Fokozatosan és kitartóan haladjunk ezen az úton. Semmit nem lehet elérni egyetlen éjszaka alatt. A jóga nem akar elfordítani minket az élettől; a jóga az élet átszellemítését kívánja meg.
Megpróbáltad már valaha is leállítani a rengeteg ingerrel, ötlettel és tárggyal kapcsolatos gondolkodást, amelyek nap, mint nap érik az elménket? Gyönyörű szőnyegeket, könyveket gyűjtünk, még akár embereket is és aztán mentális emésztési zavartól szenvedünk. A jóga egy lehetőséget kínál arra, hogy kiürítsük az elméből mindazt a haszontalan dolgot, amelyet felhalmozott. A jóga gyakorlataival böjtöltetjük az elmét, ugyanúgy, ahogy böjtöltetjük a testet és a folyamatban tisztítjuk egész lényünket. Ez a jóga egyik legnagyszerűbb jótékony hatása.
Az összes probléma, mellyel az emberiség manapság szembesül, a béke körül forog. Ha megmondanák nekünk a szilárd, biztos alapokon álló béke titkát, az ember képes lenne egy józan civilizáció, egy virágzó társadalom, boldog otthonok és értelmes egyének kifejlesztésére.
Gondolatok más gurukkal és tanítókkal kapcsolatos kérdésekről, melyek sok tanítványban felmerülnek. Rögzítve Ausztráliában, 1980.11.30.
Sok tanítvány érdeklődik különféle szentek, tanítók és szerzők munkája iránt. A jóga vonatkozásában azonban a lényeg a spirituális tudatosság, az, hogy hogyan szabadítjuk fel az energiát. Gyakran inspirálnak bennünket nagy tanítók, és ebben semmi ártalmas nincs, de a hagyomány szerint csak egy guru van. Fejleszthetsz maximális spirituális energiát más forrásokból is, de ne hagyd magad félrevezetni olyan tanítóktól, akik esetleg meggyőzik az elméd alacsonyabb szintjét. Amikor egy tanító engedi, hogy olyan módon élj, ahogy akarsz, természetesen szeretni fogod őt. Hallgatni fogsz mindenre, amit mond, nem azért, mert igaz, hanem mert kényelmes számodra.
Az igazi tanítvány az, aki az utolsó betűig és annak szellemisége szerint követi guruja utasításait, és terjeszti a guru tanításait az úton járó, kevésbé fejlett lelkek számára egészen élete végéig. Az igazi tanítvány csak a guru isteni természetével foglalkozik. Nem érdeklik a guru, mint ember cselekedetei. Számára a guru az guru, még akkor is, ha szokatlan módon cselekszik. Sose felejtsük el, hogy egy szent természete kifürkészhetetlen. Ne ítéljük őt meg. Ne mérjük isteni természetét tudatlanságunk alkalmatlan mércéjével. Ne kritizáljuk gurunk tetteit, melyek egyetemes látásmódon alapulnak.
Soha nem gondoltam arra, hogy ásramot alapítsak. Mikor a tanítványok és követők nagy számban özönlöttek hozzám szellemi útmutatásért, akkor azzal a céllal, hogy segítsek nekik, és őket is hasznossá tegyem a világ számára, kiderítettem képességeiket és rejtett tehetségüket, megteremtettem a fejlődésükhöz szükséges és a közjót is szolgáló tevékenységek különböző területeit, bátorítottam őket tanulmányaikban és szádhanájukban, és gondoskodtam ellátásuk és szállásuk szükséges komfortjáról és kényelméről. Így jött létre a Sivánanda Ásram. Idővel aztán egy hatalmas ásramot találtam magam körül, egy kellemes környezetben lévő ideális intézményt – egy nagy spirituális telepet – a Sivánanda Nagart.