Magyarországon Alapítvány
Mi, emberi lények nagyon gyengék vagyunk. Nincs olyan alkotóeleme életünknek, amely bepillantást engedne a személyiség állandó természetébe. A világon a személyiségek 99%-a nem állandó. Lehetünk boldogok, becsületesek, megelégedettek, erényesek, istenfélők, irgalmas szamaritánusok, de ez nem a személyiségünk állandó jellegét tükrözi. Ez csak természetünk kifejező jellegét türközi.
A hit a spirituális szádhana előfeltétele. A hit után jön a gyakorlás. Neki kell fognunk. A hitnek cselekedetté kell válnia. Ha egyszer elkezdtük a szádhanát, ne adjuk fel könnyen. A világegyetemben minden folyamat fokozatos; megvannak a maga állomásai. Türelmesnek és állhatatosnak kell lennünk.
A szannjászin a nivritti márgán (a forráshoz való visszatérés ösvénye) halad. A nagyobb nyilvánosság ezt belső ösvénynek nevezi, szemben a pravritti márgával (a külső ösvény, a világi cselekvés). Tulajdonképpen ez a kifejezés, hogy „belső ösvény”, helytelen elnevezés. A szannjászin nemcsak belső lényével foglalkozik; a világban is cselekszik. Tulajdonképpen erőteljesebben cselekszik a külvilágban. A belső ösvény valójában azt jelenti, hogy a belső és a külső világ egyesült és harmóniába került, úgy, hogy nincs többé semmiféle merev határvonal e kettő között. A belső ösvény nem azt jelenti, hogy az ember kizárólag a pszichéjével (lélek) foglalkozik; ez a pszichikus vagy ida ösvény. Ez az ösvény pszichikus erőkhöz vezet, de nem szükségszerűen spirituális realizációhoz. A szannjászin belső ösvénye a szusumná ösvénye, tökéletes egyensúly az ida és a pingala között, a belső és a külső birodalmak között.
Meg tudná magyarázni Sri Swamiji (Swami Satyananda) következő szavait? „Amikor az anya visszavonul, megjelenik a guru.”
A 2003-as Sat Chandi Maha Yajna alatt Sri Swamiji azt mondta, hogy a guru szerepe véget ér, amikor megjön a kozmikus anya. Amikor az anya távozik, a guru szerepe újra kezdődik. Ez elég logikus. Egy guru szándéka az, hogy az aspiránst az istenség, a transzcendentális természet, Isten vagy a magasabb tudat elé vigye.
Paramahamszadzsí (Swami Satyananda) vezetése mellett és a Sivananda Math (szociális és jótékonysági intézmény) támogatásával erőfeszítések történnek a rikhiai emberek minden területre kiterjedő fejlődéséért, gyarapodásáért. Mi a jelentősége ezen erőfeszítéseknek és tevékenységeknek jóga mozgalmunk számára?
Először is, meg kell értenetek azt, hogy a jóga mozgalom nem a ti saját személyes önző növekedésetekért van, habár a jóga egy nagyon önző hozzáállással kezdődik. Ha valaki beteg, azért jön el jógázni, hogy meggyógyuljon, hogy ez segítse, hogy túljusson a betegségen. Ha valaki mentálisan zavart állapotban van, eljön jógázni, hogy túljusson mentális zavarain, vagy azért, hogy megszabaduljon a feszültségtől, hogy békére leljen, vagy hogy egy bizonyos kivételes spirituális megvilágosodásra tegyen szert. Bármi is a cél: önző szükséglet, vágy és indíték miatt jövünk jógázni.
Az idő becsesebb, mint a pénz. Az idő becsesebb, mint a legértékesebb dolog a világon. Az idő a legdrágább kincs. Az idő a világ lelke. Az idő – élet. Hasznosítsd az időt gazdaságosan spirituális tevékenységekre. Ne pazarolj el egyetlen másodpercet sem.
Az idő alaktalan. Mégis felfal mindent. Az idő nem kímél senkit. Az idő könyörtelen. Az idő az Úr Yama. Az idő Kala. Elpusztítja még azt is, ami látszólag nagyon tartós. Az idő nem kíméli még a legnagyobb embert sem, egy pillanatig sem. Az idő áthat és irányít mindent. Feloldáskor az égő tűz félelmetes formáját veszi fel, és az egész világot hamuvá égeti. Semmi nem tudja megállítani folyását. Csupán az Istent realizált bölcsek, próféták és szentek dacolnak hatalmával.
Karácsonykor két dolgot ünnepelünk: az egyik Jézus születése, a másik a Krisztus tudat eljövetele. Jézus egy ember volt, a Krisztus tudat pedig a szellem, amely megjelent, alászállt. Te egy ember vagy, van tested, vannak korlátaid, az elme és az érzékszervek korlátoznak, de ugyanakkor létezik egy életerő, vitalitás és dinamizmus, amelyet fizikai szinten vagy külsőleg szellemként tapasztalunk, és amelyet ezoterikus meghatározással, mint isteni tudatosságként vagy Krisztus tudatként ismerünk.
Swami Sivananda tanításainak leglényegesebb pontjai, melyek hitvallásává, küldetésének szimbólumává és az emberiségnek szóló üzenetté váltak, néhány egyszerű szóban összefoglalhatók: „Szolgálj, szeress, adj, meditálj, ismerd fel (az Önvalót), légy jó, tégy jót, légy kedves, légy könyörületes. Kutasd, hogy ’Ki vagyok én’, és megismered az Önvalót.” E pontok alkotják az ember spirituális fejlődését adó teljes rendszer alapját, mely egyesíti magában a modern ember mindennapi életéhez szükséges összes jógát.
Swami Sivananda többféle értelemben volt egyedülálló, ami India szellemi horizontján a legelőkelőbb helyre jogosítja őt. Akár fizikai megjelenésében, akár értelmi képességeiben vagy spirituális kiválóságában párját ritkító volt. De életét leginkább az a mód fémjelezte, ahogy a világ minden sarkában élő számtalan emberre kézzelfogható hatást gyakorolt. Ez a hatás áttört minden, ember által emelt faji, vallási és bőrszín, ország, nem, sőt politikai rendszer vonatkozású akadályt. A huszadik század talán egyetlen szentje sem volt személyes kapcsolatban annyi követővel, mint Swami Sivananda.
A nyár vége és a tél kezdete, valamint a tél vége és a nyár kezdete az év két nagyon fontos találkozási pontja az időjárási viszonyok és Nap hatását illetően. Testünk és tudatunk változáson megy keresztül a külső természet változásainak következtében. Ezt a két alkalmat Indiában alkalmas időnek tekintik szádhana elkezdésére és az isteni imádására; ezt jelzi a Chaitra Navaratri áprilisban és az Ashwin Navaratri (októberben). „A tisztulás kilenc napja” bővebben